A kínai metafizika egyik központi gondolata az, hogy az ember akkor él igazán jól, ha összhangba kerül a természet működésével. Ezt a természetes rendet nevezik Tao-nak.
A Tao szó jelentése gyakran „az út” vagy „az ösvény”. A régi kínai filozófusok hosszú éveken át kutatták ezt az utat, mert úgy gondolták, hogy a természet működésének megértése közelebb visz az élet teljességéhez.
Amikor az ember egyre inkább összhangba kerül ezzel a renddel, az élete is kiegyensúlyozottabbá válik. Nemcsak a külső körülményekben, hanem a gondolkodásban, az érzelmekben és a döntésekben is megjelenik ez az egyensúly.
A régi kínai bölcsek úgy tekintettek a Taóra, mint minden létezés forrására. Egy olyan alapelvre, amelyben minden összekapcsolódik és kölcsönösen hat egymásra.
A modern tudomány is egyre gyakrabban beszél arról, hogy a világban minden energia és rezgés formájában kapcsolódik egymáshoz. Az ember, a természet és az univerzum folyamatos kölcsönhatásban áll egymással.
A kínai gondolkodás ezt a láthatatlan kapcsolatot már évszázadokkal ezelőtt felismerte, és Qi-nek nevezte. Ez az az energia, amely összeköti az embert, a Földet és az univerzumot.
A Feng Shui tanulmányozása valójában ennek az összefüggésnek a megértéséről szól: hogyan élhetünk harmóniában a körülöttünk működő természetes erőkkel.
