Ma a Feng Shui sokak számára mást jelent. Van, aki lakberendezési irányzatként gondol rá, mások valami misztikus keleti tudásként emlegetik, és olyanok is vannak, akik egyszerű divatnak tartják. A zavar részben érthető. Régen alig lehetett információt találni a témáról, ma viszont rengeteg könyv, tanfolyam és módszer kering, és nem mindig könnyű eligazodni közöttük.
Sok emberrel beszélgettem az évek során a Feng Shuival kapcsolatban, és a kérdés szinte mindig ugyanaz volt: mi is ez valójában?
A klasszikus Feng Shui a kínai metafizika egyik ága. Több ezer éves megfigyeléseken alapuló rendszer, amely azt vizsgálja, hogyan hat a környezet energiája az ember életére. Az eredeti cél nagyon gyakorlati volt. Megtalálni azokat a helyeket, ahol az emberi életet a természet erői támogatják, nem pedig akadályozzák.
A Feng Shui szó jelentése egyszerű. Szél és víz. A két legerősebb természeti erő, amely folyamatosan formálja a tájat és az energiák áramlását.
A rendszer központi fogalma a Qi, az életenergia. Ez az energia mindenhol jelen van. A tájban, az épületekben, és abban is, ahogyan egy tér működik. A Feng Shui azt vizsgálja, hogy ez az energia hogyan mozog, hol gyűlik össze, és hogyan hat az ott élő emberekre.
A klasszikus Feng Shuiban két alapvető megközelítés létezik. Az egyik a tájformák megfigyelése. A hegyek, dombok, vízfolyások és épületek elhelyezkedése sokat elárul egy hely energiájáról. A másik a számításokon alapuló rendszerek használata, amelyek a tér és az idő kapcsolatát vizsgálják.
A kettő együtt ad teljes képet.
A Feng Shui valójában nem dekoráció és nem babona. Inkább egy olyan gondolkodási rendszer, amely segít megérteni, hogyan kapcsolódik össze az ember, a tér és az idő. És minél mélyebben foglalkozik vele az ember, annál inkább rájön, hogy sokkal többről szól, mint amit elsőre gondolnánk.
